Mi az a gyermekközpontú válás?

A válás

az egyik legnagyobb érzelmi megterhelést jelentő élethelyzet, amit egy család megélhet. Nemcsak két ember kapcsolatáról szól, hanem mindenkit érint: a gyerekeket, a nagyszülőket, a barátokat, a pedagógusokat, azaz a tágabb közösséget is.

A legtöbb szülő nem akar „rosszul” válni, csak éppen nem tudja, hogyan lehet jól. A gyermekközpontú válás ebben ad iránytűt és támogatást. Nem recept, hanem szemlélet. Nem jogi megoldás, hanem emberi és tanulható hozzáállás. Olyan út, amelyben a felnőttek igyekeznek úgy lezárni a közös múltat, hogy közben a gyerek számára a világ ne essen teljesen darabjaira, hogy mihamarabb újra épülhessen.

Ez a cikk azoknak szól, akik keresik, hogyan lehet felelősen, együttérzéssel és a lehetőségekhez mérten jól és gyerekközpontúan válni.

De mit értenek gyermekközpontú válás alatt?

A gyermekközpontú válás lényege, hogy a döntések középpontjába a gyermek érdeke, biztonsága és érzelmi jólléte kerül. Nem azt jelenti, hogy a gyerek dönt, vagy hogy minden az ő akarata szerint alakul, hanem hogy a felnőttek minden lépésüknél felteszik a kérdést: „Ez vajon jót tesz a gyerekemnek?”

A gyerekközpontú megközelítés lehetővé teszi, hogy a válás során és után

• A szülők tudjanak figyelni a saját érzelmi, mentális, testi jóllétükre is, hogy legyen erejük és energiájuk a gyermek támogatására.
• A gyerek megkapja a számára szükséges érzelmi és nevelési támogatást az őt körülvevő felnőttektől.
• A kommunikáció minden érintett között őszinte, de nem bántó.
• Ha a párkapcsolat véget is ért, a felnőttek szülőként képesek (lesznek) együttműködni és együtt nevelni.

Miért jó mindez a gyereknek?

Egy válás sosem múlik el nyomtalanul, de nem mindegy, milyen nyomot hagy. Ha a gyermek úgy éli meg, hogy szeretik, meghallgatják őt, és nem kell választania a szülei között, ha továbbra is maradhat gyerek, akkor ez a tapasztalat megerősítheti őt és egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté válhat.

Gyermekközpontú válás esetén:

• Megmarad a biztonságérzete. Tudja, hogy bár a szülei külön élnek, de továbbra is mellette állnak.
• Teret kap az érzéseire. Nem kell elrejtenie a szomorúságát, haragját, félelmeit.
• Nem szakad el egyik szülőtől sem. Nem kell választania a szülei között, hanem mindkettejükkel lelkiismertfurdalás nélkül tölthet időt, mindkét szülőjét szeretheti.
• Megéli, hogy számít. Mert a döntések nem „felette”, hanem „érte” születnek.
• Tanulja, hogy a konfliktusok rendezhetők. Megéli, hogy a felnőttek képesek megegyezni és ez minta lesz neki egész életére.

Egy gyerekközpontú válás során megmaradhat a gyerek biztonságérzete, önértékelése, gyorsabban helyreállhat a felnőttekbe és a világba vetett bizalma és megtanulhatja, hogy a konfliktusok nem feltétlenül rombolnak és azt is, hogy születhet belőlük jó megoldás.

Miért jó mindez a szülőknek?

A legtöbb szülő fél attól, hogy ha engedékenyebb, akkor „veszít”. A gyermekközpontú megközelítés éppen az ellenkezőjét jelenti: rendezettebb viszonyokat, kevesebb feszültséget, és több belső békét.

Szülői szempontból ez a szemlélet:

• Csökkenti a harcot, mert nem a másikat, hanem a helyzetet próbáljuk megérteni és jól kezelni.
• Segít különválasztani a párkapcsolat végét a szülői szereptől.
• Kevesebb bírósági, jogi és anyagi küzdelmet eredményezhet.
• Növeli az önbecsülést: a szülő érezheti és tudja, hogy felelősen cselekedett.
• Lehetővé teszi, hogy a gyermek szemében mindkét szülő megőrizze a szerethető, hiteles szerepet.

Ha szülőként jól válnak, akkor kisebb a bűntudat, kevesebb a harc, és nagyobb a belső béke. Megtapasztalhatják, hogy lehet „jól” elengedni valamit, hogy egy ilyen nehéz helyzetből is lehetséges mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek új életet kialakítani és megerősödve kijönni.

Hogyan hat mindez a tágabb családra, barátokra, iskolára?

Egy válás körül a feszültség nem áll meg a szülői ház falainál. A nagyszülők, barátok, tanárok, osztálytársak is érzékelik a változást. A gyermekközpontú megközelítés abban is segít, hogy ez a környezet biztonságos, támogató tér maradjon.

A nagyszülők szeretik és aggódnak az unokájukért, a saját váló félben lévő felnőtt gyerekükért és jó esetben annak házastársáért is. Ők is nehéz, feszültséggel teli időszakot élnek át, de ezzel együtt kulcsszereplői lehetnek annak, hogy a gyermek megtartsa az érzelmi gyökereit. Ha a nagyszülők is megértik a gyermekközpontú szemléletet, akkor:

• nem vesznek részt a „ki a hibás” játékban,
• nem adják tovább a negatív üzeneteket a gyereknek,
• segítenek a stabilitásban: ismerős hely, szeretetteljes jelenlét, biztonság, amit nyújtanak.

Sok szülő barátai nem tudják, hogyan reagáljanak: vigasztaljanak, tanácsoljanak, vagy hallgassanak? Egy támogató barát nem dönt a másik helyett, hanem meghallgat, elfogad, és segít újra önbizalmat építeni. És az is előfordulhat, hogy egy családi barát tud őszinte beszélgetőtársa lenni a gyereknek. A legjobb, amit a barátok tehetnek, hogy nem a harcot táplálják, hanem a gyógyulást.

Az iskola az a hely, ahol a gyerek napjainak nagy részét tölti. Ha a pedagógusok tudják, hogy mi zajlik otthon, akkor jobban érthetik a gyermek viselkedését, érzelmeit és empátiával tudnak a helyzetre reagálni. A gyermekközpontú válás szemléletében a szülők és a tanárok nyílt, tiszteletteljes kommunikációban vannak egymással: nem „információkat rejtegetnek”, hanem partnerek abban, hogy a gyerek mielőbb újra felhőtlenül, önamagát felvállalva viselkedhessen

De miért nehéz mégis így csinálni?

Mert mindenki gyászol. 

A szülők gyakran tele vannak sértettséggel, dühvel, csalódással, máshol tartanak a párkapcsolatuk megítélésében, az egész helyzet érzelmi és mentális feldolgozásában. A nagyszülők számára is megváltozik az addigi családi felállás, félnek, hogy meglazul a kapcsolat az unokájukkal, félnek, hogy esetleg teljesen el is veszíthetik.

A gyerek egész addigi, jól ismert és egyetlen világa szétesik, ami addig egy volt, ami addig a biztonságot jelentette sokszor földrengés szerűen megszűnik, és egy másik épül, amiben meg kell tanulni újra együtt élni és jól lenni. 

Ezért nem elég „jó szándékból” gyerekbarátul válni. Mindez tudatos munkát igényel. Olvasást, tájékozódást, önismeretet és reflexiót és/vagy szakember bevonását. A pszichológus abban segíthet, hogy minden érintett (szülő, gyerek, nagyszülő) megértse és kifejezhesse az érzéseit: dühöt, félelmet, veszteséget. Amikor ezek kimondhatóvá válnak, a feszültség csökken, és elkezdődhet a feldolgozás, hogy az érintettek újra megtalálják önmagukat. A coaching a jövő építésében lehet hasznos és fontos eszköz: újra rendezni az életet, stabil, szeretetteljes szülő és szülőpár maradni a válás után. A mediácó pedig lehetővé teszi a konfliktusos helyezetek őszinte tisztázását és megbeszélését, a gyakorlati kérdésekben (gyerekelhelyezés, pénzügyek, napi rutinok stb.) való megállapodást.

A gyógyulás folyamata nem gyors, de lehetséges

A válás utáni élet nem egyik napról a másikra rendeződik. A gyermekközpontú megközelítés abban segít, hogy az érzelmi hullámok között is legyen irány az új rutinok és határok megtalálására, egy új egyensúly kialakítására. A cél nem az, hogy „ugyanolyan legyen, mint régen”, hanem hogy biztonságos, szeretetteljes és őszinte legyen, ami most van.