A válás egy felnőtt életében is jelentős változás, egy gyermek számára pedig még megrázóbb, zavarba ejtőbb és érthetetlenebb. Még ha a szülők igyekeznek is békésen elválni, a gyermekek akkor is érzékelik a változást, és érzelmi bizonytalanságként élik meg azt, amit a felnőttek „jogi vagy kapcsolatbeli rendezésnek” neveznek.
Válási coachként, pszichológusként és mediátorként rendszeresen hallom a kérdést:„Lehet-e, és ha igen, hogyan lehet a lehető legkisebb lelki teherrel átvészelni ezt az időszakot a gyermekek számára?” Ebben a bejegyzésben erre hozok válaszokat.
Mit élnek át a gyermekek válás során?
A gyermek legfontosabb érzelmi bázis a család, az otthon biztonságos kerete. Ennek felbomlása a gyermekek számára értelmezhetetlen és ijesztő változásként jelenik meg. Még akkor is, ha a szülők tudatosan, odafigyeléssel és szeretettel kommunikálnak.
A leggyakoribb érzések, amelyeket a gyermekek megélhetnek:
- Félelem: „Mi lesz velem? Hol fogok élni? El fognak hagyni?”
- Bűntudat: „Lehet, hogy miattam történt? Nem viselkedtem jól?”
- Szégyen: „Más családok együtt élnek, mi miért nem?”
- Düh és harag: „Miért nem tudnak a szüleim együtt maradni? Miért nem hallgatnak rám?”
- Remény az újraegyesülésre: „Talán majd újra együtt lesznek.”
Ezek az érzések természetesek, mégis komoly belső feszültséget kelthetnek, ha nem kísérjük őket megfelelően, megértően, ha nem lehet róluk beszélgetni.
Mit tehetünk szülőként a gyermekekért?
Az, hogy hogyan éli meg egy gyermek a válást, nagyban múlik azon, ahogyan a felnőttek kezelik a helyzetet. A következő lépések segíthetnek, hogy biztonságot, kiszámíthatóságot és érzelmi támogatást tudjunk nyújtani a gyermekeknek még ebben a nehéz időszakban is.
1. Beszéljenek a gyerekekkel nyíltan, életkoruknak megfelelően!
Fontos, hogy a gyermekek ne másoktól tudják meg, hogy válnak a szüleik. Önök mondják el neki(k) együtt, őszintén, egyszerűen, életkoruknak megfelelően, és biztosítsák őket a szeretetükről: „Mi mint házastársak külön válunk, de szülőként továbbra is együttműködünk, és nagyon szeretünk téged/titeket.”
2. Nyugtassák meg őket, hogy ők nem tehetnek semmiről!
A gyermekek gyakran önmagukat hibáztatják a szülők konfliktusai miatt. Ezért elengedhetetlen, hogy felnőttként megnyugtassák őket: „Ezt a döntést mi, felnőttek hoztuk, és nem ti vagytok az oka a válásnak.”
3. Tartsák fenn a biztonságot adó szokásokat, rutinokat!
Az ismerős hétköznapi szokások, például az esti mese, az iskola, a szakköri elfoglaltságok, a barátok jelenléte stabilitást és kiszámíthatóságot adnak a gyermeknek. Próbálják ezeket lehetőség szerint megtartani, még akkor is, ha a családi környezet átalakul!
4. Ne beszéljenek negatívan a másik szülőről!
Még ha felnőttként nehézségeik is vannak egymással, a gyermekeknek alapvető szükséglete és joga szeretni mindkét szülőjüket. Ha egyikük rosszat mond a másikról, azzal a gyermek identitása is sérül.
5. Adjanak teret az érzéseknek és segítsenek a feldolgozásukban!
Ha a gyermek sír, dühös vagy visszahúzódik, az nem „rossz viselkedés”, hanem természetes reakció. Segítsenek neki megnevezni, kimondani az érzéseit: „Látom, hogy szomorú vagy. Teljesen rendben van, ha így érzed magad.”
6. Legyenek a gyermek mellett – még ha önöknek is nagyon megterhelő a folyamat!
A felnőttek is fájdalmat, veszteséget élnek meg. Mégis, a gyermeknek most még inkább olyan szülőre, szülőkre van szüksége, akik – ha nem is tökéletesek, de – jelen vannak, figyelnek rá, és szeretetteljesek.
A válás tehát nem kell hogy hosszú távú sérüléseket okozzon. Úgy is végig lehet vinni, hogy a gyermek érzi, ő fontos, szerethető, és számíthat mindkét szülőjére. Nem kell mindent tökéletesen csinálni. Próbáljanak a gyermek mellett állni, figyelni és tanulni – saját magukról, valamint a gyermek szükségleteiről! Sokat segíthet, ha tájékozódnak, vagy ha támogatást kérnek. A gyerekközpontú válási konzultáció éppen ezért jött létre, hogy ne egyedül kelljen cipelniük ezt a terhet, és hogy számíthassanak egy szakemberre, aki érzelmileg segíteni tudja a gyermek(ek)et ebben az érzékeny időszakban.
Ha szükségük lenne támogatásra ebben a folyamatban – akár gyermekének, akár önnek egyedül, akár volt párjával közösen –, keressen bizalommal!