A mai üzleti környezetben a vezetők egyszerre élnek nagy nyomás alatt és nagy felelősséggel. Mindig magas teljesítményt kell nyújtaniuk, csapatot vezetnek, szinte folyamatosan változást kezelnek, miközben ők is emberek, saját érzésekkel, családdal, kapcsolatokkal, nehézségekkel, örömökkel és bánatokkal. A vezetői munka sokszor olyan, mintha két világot kellene egyszerre kézben tartani: az üzleti döntések gyors ritmusát és a munkahelyi-otthoni élet érzelmi, emberi oldalát.
Ha ön vezetőként időről időre úgy érzi, hogy mindenhol helyt kell állnia és kevés tér marad arra, hogy átlásson, priorizáljon, vagy egyszerűen csak jól legyen, akkor nincs egyedül. Az elmúlt húsz évben számos szektorban dolgoztam vezetőkkel – banktól gyógyszeriparig, telekommunikációtól KKV-kig – és mindenhol ugyanazok a nehézségek merültek fel: túlterheltség, folyamatos teljesítménykényszer, a „mindig elérhetőnek kell lenni” érzése, a magánélet beszűkülése, és az, amikor a felelősség már több, mint amit jó szívvel lehet vinni. Ebből a tapasztalatból alakult ki a 2 az 1-ben megközelítésem: vezetőfejlesztés és magánéleti konzultáció egy folyamatban, időhatékonyan, személyre szabott formában.
A vezetői szerep és az emberi szerep összefügg, még ha megpróbáljuk is különválasztani a „céges én-t” és a „magánéleti én-t”. Lássuk be ez a gyakorlatban ritkán sikerül teljesen. Ha otthon feszültség van, az hat a türelemre és a fókuszra. Ha a munkahelyen nagy a nyomás, az hazaérkezve is ott marad a vállon. Ez teljesen természetes. Nem hiba, hanem emberi működés. A döntéseket, a kommunikációt, a fókuszt, a motivációt és a teljesítményt befolyásolja a fáradtság, az otthoni konfliktus, a túlterheltség, a bizonytalanság, vagy a kiégés. Az otthoni élet eseményei hatnak a munkára és viszont, a munkahelyi történések hatással vannak a magánéletünkre. Ha egy vezető nincs jól, az a csapatán is látszik és hatással van a magánéletére is. Ha egy vezető stabil, az pozitív hatással van a szervezeti és magánéleti működésre is.
A felszínen lehet például delegálási nehézség, időnyomás vagy csapatfeszültség, de a háttérben lehet akár túlzott megfelelési vágy, önbizalomhiány bizonyos helyzetekben, kimerültség, vagy egyszerűen túl sok felhalmozott elvárás. Máskor a magánéleti terhek gyűrűznek át a munkahelyi térfélre: kevés az idő, párkapcsolati feszültségek vannak, gyerekek körüli nehézségek, családi konfliktusok járnak a fejünkben. Hiszen a magánélet és munka között nincsen éles határ, mind a kettőben ugyanazok az egyének, ugyanazok az emberek vagyunk: egy van belőlünk.
Az idő a legszűkösebb erőforrásunk és a vezetők többsége is úgy érzi, folyamatosan fut az idő után. A naptár tele van, a feladatok halmozódnak, és gyakran épp arra nincs tér, ami a vezetőnek segítene: átgondolni a dolgokat, kívülről a helyzetekre nézni, megfogalmazni, ami nehéz. Ezért lehet hasznos egy olyan megközelítés, ahol nem kell választani, hogy
most épp szakmai vagy személyes témáról van szó, hanem mindig arra fókuszálunk, ami a legégetőbb: lehet ez stratégiai döntés, csapatdinamika, konfliktuskezelés vagy épp párkapcsolati, gyereknevelési kérdés, estleg egy személyes elakadás. Egy kettős fókuszú folyamatban nem kell külön coachhoz és külön pszichológushoz menni: vezetőként egyszerre kap üzleti/munkahelyi és személyes támogatást.
Mindezeken túl vezetőnek lenni sokszor magányos műfaj. A vezetők legtöbbször nem csupán a közvetlen csapattagjaik, hanem a közvetett kollégáik támaszai is. Nemcsak sikeres üzleti döntéseket és megoldásokat várnak el tőlük, hanem érzelmi stabilitást, lelki támogatást, megértést, empátiát, miközben a vezetőknek maguknak ritkán van támaszuk. A legfelsőbb szinteken a bizalmi beszélgetések lehetősége szűkül és nem minden dilemmát lehet megosztani belsős kollégákkal. Ilyenkor nagy érték lehet, ha valaki olyan hallgatja meg a vezetőt, aki érti a céges működés ritmusát, ismeri a változásokkal és döntésekkel járó felelősséget és ugyanakkor átlátja az emberi folyamatokat is, képes úgy kérdezni, hogy a vezető tisztábban „lássa önmagát”, az érzéseit, a tetteit és azok lehetséges következményeit, veszélyeit.
A vezetők sokszor érzik úgy, hogy nem engedhetnek meg maguknak bizonytalanságot, kérdéseket vagy fáradtságot. Pedig a stabilitás nem abból születik, hogy valaki „tökéletes”, hanem abból, hogy van tere átgondolni, ami történik vele szakmailag és emberileg egyaránt, és próbál önmagához mérten jobb vezető és ember lenni.
A 2 az 1-ben szemlélet erről szól. Nem különválasztani azt, ami az életben sem különül el. Ha vezetőként és magánemberként szeretne stabilabban, tisztábban és nyugodtabban működni, ha szeretné jobban kézben tartani a döntéseit, az energiáját és az egyensúlyát, keressen bizalommal. Örömmel támogatom abban, hogy a legjobbat tudja kihozza önmagából mind szakmai, mind személyes téren. A vezetői munka sok elvárással, nehézséggel és felelősséggel jár. A magánéleti nem különben. Mindezek egyensúlyban tartásához időről időre külső támaszra van szükségünk. Szóval ne vigye egyedül tovább a terheket, keresse meg az önnek leginkább megfelelő szakembert!